Az uszkárok többségének dús, göndör bundája van, ami nagy figyelmet igényel. Nagyon sok klubban csak olyan kutyák lehetnek tagok, amelyeknek a bundája színes vagy áthatóan árnyalatos. Európával ellentétben az Egyesült Államokban szokás a farok rövidre vágása, de ez illegális Angliában és Ausztráliában. Bár régen a kutyák farka rövid volt, mint a nyulaké, manapság inkább csak az amerikai állatkereskedések kutyaneveldéiben találhatunk rövid farkú uszkárokat. A fülük hosszú, vége lekerekített.
Más fajtákkal ellentétben több méretben is találkozhatunk az uszkárokkal. Természetesen minden ország meghatározza a maga szabványait.
A nemzetközi kennel klub három méretet ismer el: standard, miniatűr és toy (nagyon kicsi), amelyeket néha ugyanabba, máskor külön fajtába sorolnak.
Más szövetségek ezzel szemben négy méretet ismernek el: standard, közepes, miniatűr és toy (nagyon kicsi), minden méretnek meghatározva a nagyságát.
A „royal standard", „teacup" vagy „tiny teacup" kifejezéseket csak azért találták ki, hogy ezeket a fajokat könnyebben eladják, mivel ezeket egyetlen fontos kutyaszervezet sem fogadja el.
A nemzetközi kutyaszövetségen belül az uszkárok kistestű ölebként szerepelnek. Az Angliai Kennel Club szolgálatii kutyaként tartja számon, az Ausztráliai és Új-Zélandi Kennel Club pedig sportkutyaként.